Ferenc papa, a ravasz róka

írta Richard Bennett

Ferenc pápa, “Laudato Si’, mi’ Signore (Dicsőség neked, Uram): Hazánk Közös Gondozásáról,[1]  című enciklikájában a papa magát szentatyának minősíti, és keresztyénnek vallja magát. Ennek ellenére Ferenc a következőket írja az enciklikájában:

“Ezen szépséges ének szavaival assissi szent Ferenc arról emlékeztet minket, hogy a közös hazánk olyan mint egy nővér, akivel közös életünk van, és egy olyan szépséges édesanya, aki tágra nyitja karjait, hogy átöleljen minket. ‘Dicsőség Neked, én Uram, nővérünk, az Anyaföldön keresztül, aki fenntart és ural minket, és aki sokféle gyümölcsöt terem sokszínű virággal és növénnyel.’”

Ferenc talán azt az elvet vallja, hogy a fold ural minket, és nem az Úr? A Bibliában sehol nem áll az, hogy a föld az anya vagy nővér lenne. Ez egyfajta démoni teológia, aminek gyökerei a babiloni misztériumvallásig nyúl vissza. Azzal, hogy a földet emberi alakba ölti, különösen női alakba, mindig a pogányság és a sátánizmusnak a jellege volt. Amint erről Alexander Hislop ír:

“Mindig is tudtuk, hogy a pápizmus az nem más, mint átkeresztelt pogányság; de Isten most nyílvánvalóvá teszi azt, hogy az a fajta pogányság, amit Róma megkeresztelt, minden lényeges elemében ugyanaz a pogányág, mint ami az ősrégi Babilonban uralkodott…”[2]

Ferenc pápa legeslegelőször jezsuita. Mint jezsuita, arról is hírés, hogy mennyire ravasz róka. Az enciklika harmadik bekezdésében világosan körülhatárol egy bizonyos krízist, és megjelöli a célközönségét. “Most azzal, hogy globális méretű környezeti katasztrófával állunk szemben, a földön lévő minden egyes embert szeretném megszólítani… a közös hazánkról.”[3] Még meg kell látnunk azt, hogy Ferenc pápa miért áll elő ekkora eltorzult pogánysággal az uralkodásának korai szakaszában, mint állítólagos keresztyénségének elemeként.

A bibliai igazság

Az igazság az, hogy kezdetben Isten megteremtette a mennyet és a földet. Amint a Biblia írja, “A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.”[4] Félretéve ezeket az alapszavakat, Ferenc inkább a tizenkettedik századi római katolikus szent Ferenc pogány gondolatait. Ezért nem lehet véletlen, hogy Ferenc pápa a pápaságát assissi szent Ferenc látszólagosan kegyes ruházatával akarja befedni.

Alapvető hamisság

Fontos tényező, hogy Ferenc pápa hisz az abszolút tekintélyében. A római egyházának tanítása szerint a legfelsőbb pap, a hivatalánál fogva tévedhetetlen tanítási tekintélye van.[5] A valóság azonban ezzel szemben, hogy egyedül Jézus Krisztus rendelkezik minden hatalommal és tanítói tekintéllyel, amint Maga Krisztus kijelentette, “És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.[6] Így tehát a jezsuita Ferenc, aki először assissi szent Ferenc pogány ruházatával befedi magát, az isteni tekintélyt kívánja magához ragadni egy olyan állítás alátámasztására, ami teljes mértékben hamisítvány. Ezen meghamisított római katolikus tekintély Ferenc pápától a következőben is látszik: Ferenc azt gondolja, hogy Krisztust átadja a misében, illetve a Szentlelket a sákramentumokban, azzal a jelenlegi gondolatával együtt, hogy “Mint keresztyének, arra vagyunk kötelezve, hogy ‘a világot mint a közösség szentségének fogadjuk, hogy Istennel és a szomszédainkkal közösséget vállaljunk globális szinten’”[7] Hol van ebben a szellemileg vak pápai kijelentésben bármilyen bibliai vagy evangéliumi igazság? A Szentírás arra indít minket, hogy megtérjünk és higgyjünk az Evangéliumban, de ezt senki nem tudja megtenni a Szentlélek nélkül. De ezeket az elemi tényeket csendben félreteszik, amikor a pápa kijelenti az érveit, hogy a pápai világnézet lényeges a mai világ számára. A tanítása azonban a totalitarianizmusban ér véget.

Ferenc azzal kezd, hog állítólag vétkeztünk a földi nővérünk ellen, az enciklika szerint, és ezután teljesen Bibliaellenes irányban halad el:

“‘Ez a nővérünk’ (a föld) ‘most azért kiált fel, mert sok fájdalmat okoztunk neki, azon javainak felelőtlen használatával, amit az Isten adott neki. Magunkat urának tekintjük, akinek jogunk van őt akármikor kihasználni. Az a fajta erőszak, ami a szívünkben van és amit a bűn megsebzett, abban tükröződik, hogy milyen beteg a talaj a víz, a levegő, és minden életforma.”

Ferenc világnézete teljes mértékben panteista. A Biblia azt állítja, hogy

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó idõkben szólott nékünk Fia által, A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, A ki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bûneinktõl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban.[8]

A Biblia a tényeket állítja. Ezzel szemben Ferenc azt tanítja, hogy a menny és a fold az Úr Isten részei. Ez teljesen a pogány panteizmussal egyezik.

Ferenc pápa ravaszságai

Meg kell látnunk Ferenc enciklikájában, hogy noha fennkölt és inspiráló hangon az etikai kiválóságot keresi, tele van a pápaság minden klasszikus feltevésével. Elvileg az enciklikában egy idealizált világtervet állítanak fel előttünk. A Vatikán nézetére alapszik, hogy miként tekint a jelen világra, illetve milyen lehet, ha elfogadják a pápát, mint a világ vezetője minden szellemi, politikai, illetve gazdasági dologban. Az enciklika egész érvrendszere a benne lévő axiómák igaz voltától függ. A feltevései azonban mind hamisak. Ha Ferenc pápa ugyanis a modern világ prófétai hangja akar lenni, aki feltételezetten Krisztusért beszél, akkor le kell mérni az állításait Isten Szavának a mércéjére, vagyis hogy “A tanításra és bizonyságtételre [hallgassatok!] Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:[9] Az Úr Jézus Krisztus is hangsúlyozta, hogy a Szentírás az abszolút igazság, és nem lehet megtagadni vagy megcáfolni.  A Szentírás is azt mondja, hogy, “És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.’”6 Ezért kezdettől fogva világos, hogy Ferenc pápa egy csaló, akinek álságos célja van.

Amit Ferenc nem mond ki világosan az enciklikájában az az, hogy a tridenti zsinat óta a tizenhatodik század derekától a római katolikus egyház úgy gondolja, hogy rajta kívül nincsen üdvösség, és ezzel formálisan is megtagadta az evangéliumot. Róma hivatalosan a tridenti zsinaton let hitszegővé. Ezért az Evangélium helyett Róma csakis a szentségeit tudja felmutatni, hogy ezáltal üdvözüljön az ember. Ezek azonban nem adhatnak üdvösséget, mivel “…nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívõnek idvességére, zsidónak elõször meg görögnek….”[10] Ezért a pápaságnak más eszközt kell keresnie, más utat kell találnia, amivel az embereket a modern Babilonba vezessék. A környezetről szóló párbeszéd a jelenlegi módja ennek. Az enciklika végén sok szó esik Istenről és a keresztyének felelősségéről. Ez azonban az enciklika utóirata. Az enciklika fő vonulata egy politikai ágenda előléptetése pogány köntösben. Ez nem lehet másképpen, hiszen a születésében, a céljaiban és a módszerét tekintve szembenáll a Szentírással.

Ezzel szemben az Úr Jézus Krisztus üzenete az Övéihez teljesen más. Kijelenti, hogy

És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen![11]

Ezen üzenetet követi az a bizonyosság, hogy akik egyedül kegyelem és hit által hisznek Krisztusban, azok Isten valóságos családja, a valódi szellemi népe világszerte. “Valakik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az õ nevében hisznek; A kik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek.[12] Az Evangéliumban azok, akik egyedül hit és kegyelem által hiszenk egyedül az Úr Jézus Krisztusban lesznek valóságosan “Isten fiai”, az Úr Jézus Krisztus tökéletes életén és áldozatán keresztül. Ahogyan Pál apostol írja, “Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.[13]

Ferenc pápa ágendája

Az egész enciklikán keresztül Ferenc környezetvédelmi témáját nem lehet kikerülni. Több mint száthetvenszer hivatkozik a globális felmelegedésre, a klímaváltozásra, és a környezeti kérdésekre; nem lehet eltéveszteni, hogy hova akar kilyukadni. Jogosan aggódunk amiatt, hogy Ferenc mit mond, de az is fontos, hogy megértsük, miért is mondja. Ferenc enciklikája nagyon is nem eredeti gondolatokat tartalmaz. Az analitikus módszere illetve érvelésrendszere alaposan a Vatikán azon fontoskodó önérzetéből fakad, hogy ő az ura az emberi élet minden aspektusának.

Ferenc kimerítően kifejezi, hogy azt gondolja, hogy az ő nézetei tükrözik Róma vallási és szociális tanításának történelmi lényegét. Ez azonban nem a Biblia tanítása. Ezért Ferenc ravasz rókának mutatkozik. A célja az, hogy az intézményének boldogulását és sorsát az „integrális emberi fejlődésére” alapozza, hogy a pápai elsőbbségét az etika és az erkölcsi rend egyetlen bírájának ismerje el. Nagyon is világos, hogy Ferenc azért írja ezt az enciklikát, hogy ismét a pápaság autokratikus hatalmát újra felállítsa. Ferenc célja ezzel az enciklikával az, hogy egyfajta világkormányt felállítson és előterjesszen.

Pontosabban egy megújult és megifjult „globális társadalmat” akar létrehozni, ahol a római katolikus egyház a legfőbb erkölcsi entitás. Az erkölcsi felsőbbséget nem lehet jobban megszerezni annál, hogy a globális felmelegedésre és klímaváltozásra alapozott környezetvédemi aktivitást ötvözni a meghamisított „modern tudománnyal”[14] Ez igazán ravasz terv arra nézve, hogy egy politikai bázist megszilárdítson a vallás nélküli baloldallal, ezzel létrehozva egy harmónikus egyházat és globális államot. A II. Vatikáni zsinat korai napjaitól kezdve nagyon sikeresek voltak abban, hogy a vallási jobboldalt a pápa fennhatósága alatt egyesítsék. Ha ez így folytatódik, akkor csak idő kérdése, hogy mikor kezdünk a Sötétközépkornak egy újabb fejezetét.

Ez ugyanaz a Ferenc és a vatikáni állama, ami azt tanítja, hogy a magántulajdon nem a megánszemélyhez kötődik, hanem mindenkihez.[15] Egy bizonyos II. Vatikáni zsinati dokumentum „minden tulajdon egyetemes birtokjoga”, és nyomatékosan azt tanítja, hogy „ha valaki nagyon nagy szükségben van, joga van arra, hogy megszerezze azt, amire szüksége van mások gazsagságából.”[16] Ferenc pápa filozófiája nem más, mint a lopás igazolása, akár egyedi, akár kormányzati szinten. A Biblia azt mondja, hogy „Ne lopj… Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.”[17] Ehelyett az embereknek a mennyei Atyához és az Ő Igéjéhez kell fordulniuk ahhoz, hogy megtanulják a pénzük és a tulajdonuk bibliai gondnokságát.  A római katolikusokat illetve a földön lévő nemzeteket korholja a pápa és az enciklikája hogy biztosan felélesszék a nemzetközi gazdaságot. Azon bibliai elveket, mint az isteni igazságtétel, a magántulajdonjog, illetve az egyenlő értékcserére alapuló gazdasági modell, ami a nemzetek stabilitását és jólétét biztosítja, mind tagadja Ferenc gazdaságpolitikája.

Valódi törvényjog a pápa ágendájának megvalósítására

Ferenc elődje, XVI. Bendedek azt sürgette, hogy “az Egyesült Nemzeteket megreformálják, a gazdasági intézményeit és a nemzetközi pénzintézetek illetően azért, hogy a nemzetek családja valóságos lehessen.”[18] A civil törvényre alapuló szociális és vallási dominancia az, ami fenntartotta a római katolikus egyházat a Sötétközépkorban, illetve a Középkorban is. Ferenc ugyanarra a célra tör most is. A fejlett világot érintő legfőbb kérdéseiként a globális felmelegedést, a légszennyeződést, a szegénységet, a globális egyenlőtlenséget, a túlfogyasztást említve, a következőket mondja:

“Ez a helyzet azt okozza, hogy a föld nővérünk, illetve a föld elhagyatottjai igazságért kiálltsanak, hogy más irányba menjünk. Eddig nem ártottunk a közös hazánnak olyan nagy mértékben, mint az utóbbi két évszázad alatt. Ettől függetlenül arra vagyunk hivatva, hogy Isten Atyánk eszközei legyünk, hogy a földje azzá legyen, amilyenné Ő akarta amikor megteremtette és hogy megfeleljen a békéről, a szépségről és a teljességről szóló terveinek. A probléma az, hogy nincs meg az a kultúra, hogy ezzel a krízissel szembenézzünk.”[19]

Miután a földet ezzel megszemélyesítette, Ferenc selymes szavakat szól: “[Elkövetni] ezt a bűncselekményt a természet világa ellen magunk, illetve Isten elleni bűn.”[20] Ezek után mondja, hogy szükséges “egy jogi alap létrehozása, amely világos határokat szab a környezeti rendszerek megvédésére, most nélkülözhetetlen….”[21] Azon megoldása, hogy kultúrát a jogi előírásainak kemény betartásával megváltoztassa ahelyett, hogy a világot az evangéliummal elérje teljesen Bibliaellenes – ám teljesen belefér a folytatódó pápai ágendába.

Mi több, a római katolikus egyháznak több befolyása van a nemzeti, illetve a nemzetközi törvények megfogalmazásában és megersítésében, különösen azokban az országokban, ahol követei vannak. Jelenleg száthetvennégy országgal tart fenn követségi kapcsolatot. A fortély, a csalás, és a ravaszság mindig is meghatározó elemei voltak Róma geopolitikai kijelentéseinek. Ferenc pápa és a Vatikán hivatalos követségi kapcsolatokat kíván fenntartani. Az a felfogásuk, hogy a politikai civil hatalom alatta áll Róma hitehagyott szellemi vezénylésének. Ferenc pápa, aki a jelenlegi szükséges és készséges eszköze arra törekszik, hogy ezeket a célokat elérje.

Összefoglalás

Nem meglepő, hogy Ferenc enciklikái a világ vallási, politikai és gazdasági folyamatokat le akarja uralni. A pápai arrogancia megegyezik azzal, amit a Biblia ír róla: “Felibök hágok a magas felhõknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.”[22] Csakis egy helyettese lehet Krisztusnak, aki végtelen, fennséges, teljhatalmú, és elégséges, nevezetesen a Szentlélek. A pápaság egy démoni erőkkel felruházott hitehagyott vallási rendszer, amit az Úr el fog ítélni teljes mértékben.[23]  A Biblia azt mondja, hogy “az egész világ a gonoszságban vesztegel.”[24] És hogy “az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti.”[25] A pápai rendszer gonosz és akaratos, módszertanában és működésében.[26] Kezdettől fogva az Úr Isten Magát akarta dicsőíteni “az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségrõl nemzetségre örökkön örökké.”[27] Ő teremtette meg a földet, és benne az embert az Ő céljaiért. Bölcs terve nem hiúsult meg, amikor Ádám és az emberiség elesett, mivel az Úr Jézus Krisztus volt az a Bárány, akit “a ki megöletett, e világ alapítása óta.”[28] A Mindenható Isten akarata kezdettől fogva van, és az időben uralkodik. Ő az, Aki mindent szuverén módon vezet, irányít, és Aki minden eseményt vezényel. Ő az, „a ki mindent az õ akaratjának tanácsából cselekszik”[29] A sátán és a jelenlegi neobabiloni birodalma nem tud Neki ellenállni. Írva van, hogy “Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!”[30]

Kérünk, csatlakozz hozzánk imádságban, hogy sok ember megértse ezt, és hogy Isten Lelke vonja őket, hogy keressék az Ő kegyelmét. A kegyelem az meg nem érdemelt, isteni pártfogás. Egyedül kegyelem által megmenti a kárhozatra méltó bűnösöket, mutatván, hogy a megváltó hatalom egyedül az Ővé. Mivel Isten mindent az Ő akaratának megfelelően végez, a római pápaságnak a civil hatalom modern manipulációja, a hamis ökumenizmusa és a Biblieellenes gazdasági irányelvei pusztán meg vannak engedve Isten által az Ő szuverén céljaira nézve.

Szívélyesen hálásak lehetünk annak, hogy a Mindenható Isten az Ő fennséges bölcsességében határt szabott Róma intrikáinak. Ferenc pápa és a római egyház meg lesznek büntetve azért, mert akaratlagosan elutasították Krisztus uralmát. Az Úr népét nem lehet becsapni azzal az erőteljes téveszmével, ami a világra ráborult.[31] Ehelyett a hívőknek szól: “tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.”[32] Az igaz hívők azok, akik egyedül Istenhez és az Ő Szavához ragaszkodnak: ezek tudják, hogy egyedül kegyelem által és egyedül a Krisztusba vetett hit által üdvözülnek, és hogy egyedül Istent illeti minden dicsőség és dicséret.


[1] http://w2.vatican.va/content/francesco/en/encyclicals/documents/papa-francesco_20150524_enciclicalaudato- si.html  Para. 1.  4/20/17 Lásd még a 87. Bekezdést, ahol assissi szent Ferenc a nap fivérre, a szél fivérre, a hold nővérre, illetve a víz nővérre hivatkozik.

[2] Alexander Hislop, The Two Babylons  (Delmarva Publications, 2013 első nyomtatás, bevezetés)

[3] “Laudato Si,” 3. bek.

[4] 1Móz. 1,2

[5]  http://www.vatican.va/archive/ENG1104   Can. 749 §1. Hivatalának jellegénél fogva a legfelsőbb pap tanítási tévedhetetlenséggel rendelkezik, amikor is minden keresztyén hívő legfelsőbb pásztora és tanítója, aki testvéreit a hitben erősíti, meghatározó módon bizonyos megtartandó doktrínát jelent ki a hitről és erkölcsről.

[6] Mt. 28,18

[7] “Laudato Si,” 9. Bek.

[8] Zsid. 1,1-3

[9] Ézs. 8,20

[10] Róm. 1,16

[11] Mt. 28,18 – 20

[12] Jn. 1,12-13

[13] Róm. 8,15 – 16

[14] 1Tim. 6,20

[15] A római katolikus egyhát szociális doktrínájának kompendiuma, 176. – 178. szakasz http://www.vatican.va/roman_curia/pontifical_councils/justpeace/documents/rc_pc_justpeace_doc_20060526_compendio-dott-soc_en.html#The universal destination of goods and private property  05/20/2017.

[16] A II. Vatikáni zsinat 64. dokumentuma, “Gaudium et Spes” Austin Flannery, General Ed. (Vatican Council II:  The Conciliar and Post Conciliar Doocuments, Para. 69.) Ennek a szövege itt olvasható:  http://www.osjspm.org/cst/gs_cos2.htm

[17] 2Móz. 20,15.17

[18] http://w2.vatican.va/content/benedict-xvi/en/encyclicals/documents/hf_ben-xvi_enc_20090629_caritas-in-veritate.html  Sect. 67.   2017, ápr. 28

[19] “Laudato Si”, 53. bek.

[20] “Laudato Si,” 8. bek.

[21] Laudato Si, 53. bek.

[22] Ézs. 14, 14

[23] Jel. 18,8:

[24] 1Jn. 5,19

[25] Dán. 12,10

[26] 2Kor. 4,3-4

[27] Ef. 3, 21

[28] Rev. 13,8

[29] Ef. 1,11

[30] Zsolt. 99,1

[31] 2Tessz. 2,8-12, vö. Márk 13,22: Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, [még] a választottakat is. Ebben a kontextusban az a szófordulat, hogy “ha lehet,” pont azt jelenti, hogy nem lehetséges, mivel az igazság szeretetét megkapták, amit a világ nem kapott meg.

[32] Júdás 3